Dadi Református
Általános Iskola
Nagyon örömmel készülődtünk, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásának köszönhetően négy felejthetetlen napot töltsünk el Erdélyben, és megismerjük az egykor Magyarországhoz tartozó terület történelmi, kulturális és természeti értékeit.
1.nap Nagyon korán kellett kelni, mert a buszunk 3.30-ra jött értünk. Az izgatottságtól aludni sem bírtunk, hiszen közülünk a legtöbben még sosem jártak ezen a csodálatos vidéken! Miután bepakoltunk, hosszú utazás következett a határig. Rövidesen megérkeztünk első állomásunkra, Nagykárolyra, ahol a volt Aranyszarvas Fogadót, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia első találkozásának helyszínét, majd a Károlyi-kastélyt tekintettük meg.
Jelenleg kiállításoknak ad otthont ez a lovagvárra emlékeztető szép épület, melynek megcsodáltuk hatalmas angolparkját is. Innen Érmindszentre (Adyfalvára) mentünk tovább, ahol nehezen találtuk meg az Ady Endre szülőházából kialakított emlékmúzeumot. Az alacsony belmagasságú nádfedeles parasztház a falu szélén áll magányosan. A házban felidéztük az Adyról tanultakat, majd a költőre emlékezve elszavaltuk a „Föl-földobott kő” című verset. Miután Ady használati tárgyait, bútorait, fényképeit, halotti maszkját megtekintettük, tovább indultunk. Zilahon átutazva megnéztük a Wesselényi szobrot és a régi Wesselényi kollégiumot, majd Kolozsvárra mentünk tovább, ahol elsőként a Fazekas utcai református templomot látogattuk meg. A gótikus stílusban épült templom egyszerű szépsége és hatalmas orgonája ünnepélyes hangulatot varázsolt. Különösen jól esett a templom hűs levegője ezen a meleg nyári napon. Ezt követően Kolozsvár hangulatos, macskaköves belvárosában sétálva felkerestük a Szent Mihály templomot, Mátyás király szobrát és szülőházát. Megnéztük a főtér épületeit. Közben nagyon elszaladt az idő, így a Házsongárdi temetőbe sajnos már nem jutottunk el. A meleg miatt kissé kitikkadva és fáradtan érkeztünk szállásunkra, Nagyenyedre, ahol vacsorával vártak bennünket.
2.nap A korai ébresztő és reggeli után Torda felé vettük az irányt. A buszból kiszállva a kettéhasadt hegy lenyűgöző látványa fogadott minket.
A délelőttöt a tordai sóbányában töltöttük. A bánya 120 m-es mélységébe sok-sok lépcsőn át jutottunk le. Sófalba mélyesztett gerendák tartották azokat a pallókat, melyeken sétáltunk. Alattunk a hatalmas mélység félelmetesen tátongott. Leérve a bánya mélyére egy különleges földalatti birodalom tárult a szemünk elé. A barlangban a játszótér, pingpongasztalok, minigolf, biliárd, óriáskerék, koncertterem is helyet kapott. Sőt! Egy sós vizű tó is van a bánya mélyén, melyen akár csónakázni is lehet. Kipróbáltuk az evezést, néhányan pedig az óriáskerékre is felültek. A bánya bejárása közben információkat kaptunk a sóbányászat múltjáról, a bányászat során alkalmazott módszerekről, eszközökről. Visszafelé a lépcsők helyett az üvegfalú liftet választottuk. Egyedülálló élményt nyújtott ez a hely.
A délután folyamán a hasadék mentén túráztunk egy vadregényes szurdokban, ahol hatalmas sziklafalak mentén vitt az utunk. Mellettünk egy bővizű patak folydogált. A kalandvágyó fiúk a patakmeder szikláin szökellve közlekedett, aminek meg is lett az eredménye. Éppen amikor utasítást kaptak, hogy térjenek vissza az ösvényre, egyikük belecsobbant a vízbe. Volt nagy derültség a többiek részéről! Szerencsére nagyon jó idő volt, így hamar megszáradtak a ruhák. Az út során függőhidakon keltünk át a patakon. Az egyre szűkülő szurdokban olyan meredek volt a sziklafal, hogy csak a sziklákhoz rögzített sodronykötelekbe kapaszkodva tudtunk továbbmenni. Túránk legnehezebb részén egy barlanghoz kapaszkodtunk fel. Feljutni sem volt könnyű, de lefelé többen csak „gatyaféken” csúsztak. Elmondhatjuk, hogy igazán eseménydús napunk volt!
3.nap Ezen a napon Torockóra utaztunk, ahol a Székelykő hármas csúcsának különleges elhelyezkedése miatt minden reggel kétszer kel fel a Nap. Sokak szerint ez a világ egyik legszebb falva. A székelyek lakta település takaros, tornácos házikói fehérre festett falaikkal régmúlt idők emlékét őrzik. A falu főterén megtöltöttük kulacsainkat forrásvízzel, majd elindultunk a néprajzi múzeumba. Rövid tárlatvezetés után a Székelykő felé vettük az irányt. Bizony az előző nap fáradalmait még mindig éreztük a lábainkban! Ezen a napon is szép napsütéses időnk volt, sokszor oltotta szomjunkat az előrelátóan bekészített forrásvíz. A hegyoldal sok helyütt meredek és köves volt, csúszott a lábunk a köveken, ezért nehéz volt a feljutás, de leküzdöttük a magasságot! A hegy tetejére érve körbe álltunk, és elmondásra került Áprily Lajos „A tetőn” című verse. Megfogtuk egymás kezét, és elénekeltük a Székely Himnuszt. Itt, a hegy tetején éreztük át igazán Trianon tragédiáját, és azt, hogy valóban összetartozunk a határon túli magyar honfitársainkkal. A Székelykő 1117 m magas csúcsáról semmivel sem volt könnyebb lejönni, mint felmenni! Gurultak a kövek a lábunk alatt, de szerencsére mindenki épségben leért. A faluban egy kis lángos és kürtőskalács elfogyasztása után felfrissültünk, újult erővel indultunk neki a Torockószentgyörgyi várrom felfedezésének. A nap végén a lépésszámláló 36000 megtett lépést mutatott. A gyönyörű látvány megérte a fáradtságot.
4.nap Reggeli után összepakoltunk és elindultunk hazafelé. Útközben természetesen több nevezetességnél megálltunk. Elsőként Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumot, a vártemplomot és 1848-as emlékművet néztük meg, Ezután Gyulafehérváron az István király által alapított Szent Mihály Székesegyház következett. A gyulafehérvári várat csillag alakban várfal veszi körül, a csodaszép Károly kapukon keresztül lehet a várfalon belülre jutni. Vajdahunyadon bejártuk a csodaszép a Hunyadi vár minden szegletét. Déva várát tatarozás miatt csak messziről láthattuk, de azért utazás közben felelevenítettük Kőmíves Kelemen balladáját. Utolsó állomásunk Arad volt, ahol az Aradi vértanúk kivégzésének helyét kerestük fel. Sajnos elkezdett esni az eső és a szél is feltámad, ezért nem időztünk itt sokáig. Késő éjjel értünk haza nagyon fáradtan és álmosan, de rengeteg életre szóló élménnyel gazdagodva.
